Mi Is Itt Voltunk A Neten
Így érkezünk meg a szegedi koncertre történő induláshoz, amikor kedvesen helyet szorítanak nekem a turnébuszban. Az arcokon még látni az előző este nyomait, pár mondatban megvitatják az eseményeket, és egészen más izgalommal indulunk neki az autópályának. Akik szaftos háttérsztorikért kezdtek olvasni, azokat ezen a ponton el kell keserítsem, ugyanis néhány poénon és történeten kívül csak a szendergés halk szuszogása tarkítja a hangszórókból szóló zenét.
Mi is itt voltunk a neten
Mint a weboldalak többsége az interneten, honlapunk működéséhez és célzott hirdetések megjelenítéséhez mi és hirdetési partnereink is cookie-kat tárolunk az általad használt eszközön. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, a hozzájárulásod szükséges. Erről az adatvédelmi tájékoztatónkban részletes információkhoz juthatsz, illetve bizonyos cookie-k használatával kapcsolatban további lehetőségeid vannak.
43. nap AyutthayaKilenckor indultunk az új sofőrünkkel. Három órát voltunk vele, s bár ő is elment pár szép hely mellett, azért láttunk sok mindent. És csak egy volt fizetős. Vannak olyan pagodák, ahol már a kerítésnél cipőlevét van. 37 fokban felforrt mázas járólapokon kapkodhatod a talpad, de a lépcsők krómacél kapaszkodóit is eldobod, ha ráfogsz. A legtöbb helyen a wc-re is csak mezítláb lehet bemenni. A szállásadó hölgy kap egy fekete pontot. Nem tetszett neki, hogy használtuk annak a szobának a mosdóját, ami épp most kellene elhagyni, és nem engedte meg a férjének, hogy elvigyen bennünket a busz terminálra. Ajánlható-e Ayutthaya meglátogatásra? Ha már láttad Mandalayt és környékét, vagy Bagant, esetleg tervezed, akkor kérdéses. A városban vannak érdekes, szép, gigantikus látnivalók, de a város maga nem szép és koszos. Annyi biztos, hogy másfél nap kevés rá, két teljes kell.Pattayához visszafelé végig figyeltem a várost, a forgalmat. Rengetek a magas épület, és még ugyanannyi most van épülőben. Plusz épülnek autópályák, lábakon is, rendesen hosszabbítják a városi magasvasút vonalát. Így is van vagy 70 km. A látótérben daruerdő van. Miből van itt ekkora pénz? Ezen töprengek, miközben haladunk öt sávon úgy, hogy felettünk is autópálya vezet. A szállodában a medencénél vannak kisebb változások. Idősebb orosz férfiak elkezdtek visszaköszönni. És mosolyogva. A nők nem. Tudvalevő ugye, hogy mindegyik Anasztázia egyenesági leszármazottja. Megjelent egy újabb, angolul beszélő öregember fiatal thai lánnyal. De gondolom a másik három nagyon fiatalnak is fehér társa van, különben ide be sem tehetné a lábát. Amikor a szigettúrán beszélgettem az utaskísérővel, említettem, hogy gyerek koromban nálunk is kellett oroszt tanulni, de ötven év ködében elveszett tudás. Mondja, ezen a túrán vannak ukránok, türkmének, üzbégek, és ők most is tudnak oroszul. Vajon hol tanultál történelmet? Elmentem egy újabb pagodához. Előbb gyalogoltam másfél km-t, 20 perc alatt, majd jött a platós busz, annak 35 perc kellett 8 km-hez. A szakrális intézmény területén itt is több épület van, egyik hófehér. Két évvel ezelőtt renoválták, akkor nem láthattam. Nagyon szép kis telep. Látok 8-10 kutyát. A szerzetesek cintányér formájú eszközökből rizses hússal etetik őket. Ezen a főúton egy másik platós busz társaság működik. Két eltérést azonnal észreveszel, egyik az ár, ami kétszerese a partmenti járatokénak. A másik az állapot. A part mentén gyakran vadi új Toyota, Isuzu pickup autók közlekednek, sűrűn. Nap közben percenként. A főúton szakadt, ziháló, emelkedőn lelassuló romok közlekednek
Az évfordulónk alkalmából vacsoráztunk párommal az étteremben. A kiszolgálással nagyon meg voltunk elégedve, a pincérek kedvesek és egyben profik . Az ételek ízletesek voltak, ezúton is gratulálunk a szakácsnak! Köszönjük szépen! :)
Tegnap este egy nagyon jó hangulatú vacsorán voltunk itt a kollégáimmal. Különlegesen finom borokat kóstoltunk az igen ízletes ételekhez. A kiszolgálás első osztályú! Hálás köszönet mindenért!!!
Tegnap 2010.01.02-án Barcsra Mentem Kaposvárról a családommal fürdõzni.Visszafelé Botykapeterd felé vettem az irányt egy jó ebéd reményében-mivel sok jót hallottam az Éttermükrõl.Sajnálattal vettük tudomásul a bezárt kapuk elõtt,hogy a beígért "lakoma" elmarad az étterem zárva tartása okán.Indulás elõtt megnéztem a weboldalukat,nehogy potyára menjek Botykára,de az interneten elfelejtettek tájékoztatással lenni a zárva tartásról. Legközelebb mottójukat egészítsék ki az aktuális nyitva tartásról is(ne csak a kapujukban), a még több elégedett VEVÕ reményében .Egy éhesen maradt család.
Tegnap azaz jun.10.-én voltunk az étteremben Pécsrõl jövet a Mi kis jó öreg Bentlynkel!Persze nem elõször,de reméljük nem is utoljára.A hangulat a kiszolgálás a megszokott osztályon felüli formáját hozta.Mindenkinek ajánlom és ajánlanám figyelmébe.Példaértékû!!
Én már többször jártam itt és más éttermekben is, de mindig be kell látnom, hogy ennél családiasabb, barátibb hely nem nagyon létezik (legalábbis én nem ismerek). Ma a lányommal voltunk ebédelni és vidám pincérekkel, gyors felszolgálással találkoztunk. Nagyon jól éreztük magunkat!!! Köszi Petyának és a többieknek! Tike és Tikeanyuja
Kedves Klári, Laci, Fiúk! Gratulálok a honlapotokhoz, nekem nagyon tetszik! Most leltem rá, nem sokat lógok a neten, szinte csak munkára használom. Örömmel olvastam, hogy minden betérõ vendég elragadtatással ír az étteremrõl, a finom ételekrõl és a sehol máshol nem tapasztalt udvarias, figyelmes kiszolgálásról. A Németh családnak persze ez természetes, hiszen bennünket már régóta kényeztettek. Igaz, most kevesebbet járunk Hozzátok, de majd bepótoljuk. Sohasem felejtjük el Zsuzsi lányunk lakodalmát, ahol pazar ételeket készítettetek, amit azóta is emleget a család! Megnéztem a káposztanapi fergeteges rendezvényetek fotóit! Csuda jó lehetett! Mi a megyei vadásznapon voltunk Pécsett az alföldi vendégeinkkel, "hivatalból "oda kellett menni. Másnap délben viszont a vendéglõben ebédeltünk, de sajnos nem találkoztunk, biztosan pihentetek. Ha eláruljátok a honlap készítõ nevét, azt megköszönöm. További jó munkát, sikeres vállalkozást és nagyon jó egészséget kívánunk Mindenkinek! A régi szeretettel: Zsuzsi és a család
Aztán felgyorsultak a dolgok. Pénzügyes pályára mentem, és az első munkahelyem a MOL volt. Úgy az első, hogy az egyetem után, mert előtte, a Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskola alatt, majd másfél évig, amíg az egyetemre megcsináltam a különbözetiket, már dolgoztam. Tehát volt munkatapasztalatom, de az első hosszabb, komolyabb állásom a MOL-ban volt, három évig, pénzügyesként. A MOL jól felszerelt cég volt, a központban már hálózatba kötött gépek és internet volt. Ott értem meg végül azt, hogy elterjedt az internet. Akkor már magyar nyelvű tartalmak is előjöttek. Nem szippantott be úgy, hogy függő lettem volna vagy valami ilyesmi, nem voltunk digitális bennszülöttek, így generációilag, de nem is volt bennem semmi gátlás az egésszel szemben.
Azért az internet kezdetén ez, amikor ez kétezer környékén elindult, baromira nem így volt. Tehát ott az volt, hogy mi az Excelen sokáig az utolsó sor voltunk. Évekig, három-négy évig arra ment el a munkánk nagy része, hogy túl azon, hogy ha egy felmérést csináltak volna akkor, vagy csináltak is, az internet fontosságáról, mindenki bólogatott volna, de amikor ez odakerült, hogy jó, legyen kommunikáció az interneten, akkor meg jó, ha költöttek rá éppen valamit. Valakinél egyáltalán nem.
Emlékszem, mit evangelizáltunk, hogy, mondjuk, a Google-ben hirdessenek ügyfelek. Mi voltunk a legelső ügynökség, aki a Google-ben fiókot nyitott, még 2002-ben, azt már Neo-ként, és emlékszem, hogy elsőre még csak magamnak, hogy próbálgattam. Alig volt magyar nyelvű példa, olyan hirdetések voltak akkortájt, hogy CD-írást vállalok, kis kkv-s tech cégek hirdettek. De hogy a Fiat vagy a CIB? Nem is tudom, melyik volt az első olyan ügyfél, amely elhitte nekünk, hogy ez egy hasznos dolog, hogy ha valaki rákeres arra, hogy mit tudom én, betét vagy hitel vagy akármi, akkor az ő hirdetése jöjjön föl. Ezt hol kell ma magyarázni? Akkoriban ez egy komoly feladat volt. És ezzel csak azt akarom mondani, hogy hiába tudták ezt sokan, volt valami gát, amin nehezen léptek át. Az első években azt éreztem, hogy én hiszek ebben, nagyon is látom, és tudom, hogy jókor teszem le a kis bástyáimat, de mégis, az elején nagyon jelentéktelen valamiben voltunk benne.
A web2, az jó hype volt, csak az volt a gond, hogy azzal megérkeztünk abba a kihívásba, hogy oda tartalom kellett. Véglegesen szakítani kellett volna a reklámipar kilencvenes években, partvissal a pénzt összesöprő szocializációjával, vagy mondhatjuk, gőgjével, amivel ráfordult a nullás évekre. Ugyanis szembejött az, hogy nem az a kreatív, hogy van egy kép és egy jó headline, persze az is kreatív valahol, de az interneten ez nem működik, kevés. Ennek ellenére nagyon sokszor rákényszerültünk arra, hogy bannerekbe fordítsuk át az óriásplakátot vagy éppen print hirdetést. Tök más mechanizmus, amit szerintem a mai napig nem nőtt ki a piac. Szar bannerek vannak ma is, pedig lehetnének akár jók is. Ez olyan, mint amikor tizeniksz évig nem tudtad egy étterem honlapját úgy megnézni, hogy ne zenéljen, tegnap is belefutottam egybe, egy menő étteremé, tök gáz.
Hárman voltunk az indulásnál, azaz volt egy asszisztensünk is. Az elején inkább univerzalistákat kerestünk. Aki egy médiatervezést megcsinál, de ha egy banner kell hozzá legyártatni, akkor azt, ha nem is ő gyártja le, de hozzá tud szólni. Én egyébként annak idején koca szinten megtanultam a flash programot, mert érdekelt, és baromi nagy kilobyte méretben, de néhány bannert összebindzsiztem. Valamennyire kellett értenünk mindenhez, ezért univerzális accountokat kerestünk. Aztán először, akikkel bővült a kör, azok a grafikusok, webdizájnerek voltak. Aztán fejlesztőkkel, majd elkezdtek leválasztódni a szakkompetenciák, az account már nem médiatervező volt, minden területnek külön accountja lett, és a 4-5 fős teameknek már saját vezetőik. De körülbelül úgy nézett ki, hogy egyenletesen fejlődtünk: 2011-ben voltunk ötvenen, körülbelül. 041b061a72